Ez az év meglehetősen érdekesen alakult a hazai informatikai piac számára. Kemény időszak kezdődött tavaly év őszén és habár a szakértők szerint kifelé tartunk a válságból, ez hazánkban, mint minden más esetben is, csak jóval később fog érződni. Mindenesetre amit most tapasztalunk, az egy nagyon komoly leállás a vállalati informatika piacán. A nagykereskedők ezt a viszonteladói vásárlások alapján érzik, a viszonteladók pedig a végfelhasználók kiköltekezésének hiányából. Előbbieknek általában adott egy konzumer paletta is, ahol nem tapasztalható jelentős visszaesés, utóbbiaknak viszont, ha nincs fogyasztói termékvonaluk, az utolsó 1-2 hónap gyötrelmes lesz.
Mindazonáltal az október erőteljes hónap volt, minden vonalon. A tőzsdei mozgások sem voltak kiszámíthatatlanok, a devizák stabilan tartották magukat, így mindenki abban bízott, hogy ismét egy hajtós ám profitban gazdag negyedévet zárhatunk majd. November első csendes hete meglepő volt, a második azonban már szinte megrázó. Itt lehetett érezni, hogy komoly baj készülődik. A futó projektekről kapott visszajelzések alapján pedig megerősödött a gyanú; a vállalatok eltolták a beszerzéseket és megkezdték a tőkeátcsoportosítást és a tartalékképzést. Ez két dolgot vetít előre; jobb esetben a beszerzéseket áttolják következő évre és átütemezik a folyamatokat, vagy rosszabb esetben befagyasztják a tőkeállományt és nem módosítanak a meglévő eszközparkon, csak a legvégső esetben.
A második forgatókönyv a jellemző. Ez sajnos azt is jelenti, hogy hiábavaló minden technikai érvelés a költséghatékonyság mellett. Tény, hogy egy optimális storage-, szerver-, vagy nyomtatókonszolidációval rövid, de középtávon legalábbis, hatalmas költségmegtakarítást lehet elérni, de ettől ezek még ugyanúgy kemény pénzösszegeket emésztenek fel, hiszen ilyenkor jobbára egy nagyrészt új rendszert kell implementálni.
Ugyanakkor ezek a folyamatok a piacok megtisztulásához is vezetnek majd. A túlélés azonban kizárólag azoknak lehetséges, akik elegendő financiális háttérrel és stabil, nem hitelalapú tőkével rendelkeznek.
A válság mindenkit próbák sora elé állít és rádöbbenthet sokakat arra, hogy az általános üzletmenetből származó forgalom édeskevés. Nyitni kell új területek felé és újra kell értelmezni az üzletfejlesztés fogalmát. Tudjuk, hogy a válság miatt mindenki az olcsóbb megoldások nyújtásában és ezáltal a mennyiségi eladásokban látja az utat, azonban ez önmagától értetődően a csökkenő árrésekhez vezet. Ez nem az az idő, amikor azon kell gondolkodni, hogy egy állást azért ne hirdessünk meg, mert nincs bizalmi pozícióba helyezhető ismerős, vagy egy üzleti terület fejlesztését azért ne kezdjük el, mert nincs hozzá megfelelő infrastruktúra. Lehet kivárni és túlélni vagy tönkremenni, de lehet megelőző taktikát is folytatni, tervezni, próbálkozni, de főleg akarni, hogy a válság végén ne az elmaradt, hanem a befolyt hasznot számolhassuk.
Minden piac kiszámíthatatlan, nem lehet megállni és remélni azt, hogy a bevált módszereink továbbra is garantálják a fennmaradást. Vannak más okos emberek is rajtunk kívül.
Cogito ergo sum! A szó legszorosabb értelmében.
