A bejegyzés első részében átvettük nagy vonalakban a hardware és software kereskedelem előnyeit és hátrányait. Ezúttal a szolgáltatási szektort érinti majd áttekintésünk. A szolgáltatások piaca rendkívül sokrétű. Alapvetően két részre tagolnám; kompetencia-alapú szolgáltatások csoportjára, illetve közvetített szolgáltatásokra. Előbbiről akkor beszélhetünk, amikor egy cég a saját tudását, tapasztalatát értékesíti. A legegyszerűbb példa talán a szervizszolgáltatások piaca. A közvetített szolgáltatás ennek egy csavarral ellátott változata. Ebben az esetben ugyanis az adott cég egy szolgáltatáscsoporttal foglalkozik, ám nem saját kútfőből merítkezik, hanem más cégek szolgáltatásait fogja össze és értékesíti tovább. Erre a legjobb példa, hazai berkekből a Netpincér.hu. Webalapú szolgáltatásként ételközvetítéssel foglalkoznak, azaz egy gyűjtőportálon kiválasztott ételszállítóhoz közvetítenek ki megrendelést, melyért cserébe jutalékot kapnak. Egyik óriási előnye a szolgáltatásoknak, hogy valódi értékük nem minden esetben határozható meg pontosan, ezért sokkal könnyebb manipulálni az árazással. Iparági standard szolgáltatások esetében viszonyítás segítségével persze behatárolható az életképes összeg, de mégis könnyebb megmagyarázni, miért is annyi az annyi. További előny, hogy logisztikai költség például ritkán kapcsolódik közvetlenül a szolgáltatásokhoz, még akkor sem, ha fizikai eszközök mellé értékesítünk, ugyanis az árumozgatás még így is magához a vashoz kapcsolódik. Ezen piac a fentiekből eredően kevéssé transzparens, sokszor ugyanis nincs egzakt összehasonlítási alap. Viszont ugyanez eredményezi a felhasználók kritikus hozzáállását is. Először is, a szolgáltatásokra fennálló igényeket meglehetősen nehéz kitapintani, gyakori az, hogy egy adott cégnél, a szolgáltatási vonal valamely más üzleti érdekeltség mentén forrja ki magát. Másodsorban, szolgáltatni közel sem olyan egyszerű, mint kereskedelmi tevékenységbe kezdeni. A tevékenység értékének megítélésében ugyanis rendkívül hangsúlyosak a referenciák, melyeket egy induló cég általában a legkevésbé sem tud felmutatni. Ha szolgáltatásra adjuk a fejünket, akkor két nyomon indulhatunk el; kereskedelmi tevékenység mellé helyezve, vagy közvetített szolgáltatásként. Sok kezdő vállalkozót elcsábít a jól manipulálható árazás és a nagy margin ígérete. Hiába van persze meg a tudás, ettől függetlenül a piaci megítélés a valódi mértékadó. Közvetlen szolgáltatóként nehéz kihasználni a hagyományos értékesítési csatornákat, a kompetencia tőkésítése inkább csak kapcsolati hálón keresztül indítható el, erőteljes lobbitevékenységgel a hátunk mögött. A referenciák azért sem játszhatók ki könnyedén, mert lényegük hogy publikusak, megtekinthetők és a leinformálhatóságot segítik elő. Mielőtt irányt adunk tehát tevékenységünknek, érdemes megfontolni ezeket az opciókat, ezzel is elejét véve néhány kellemetlen meglepetésnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.