Némileg visszakanyarodva az előző bejegyzéshez, kitérnék a célcsoportra. Alapvetően a fókuszban a mikro- és kisvállalkozások vannak. Fontos azonban megjegyezni, mit értünk kisvállalkozás alatt. Gyakorlatilag, a megnevezés a hálózat nagyságát jelöli, ha informatikai szemszögből nézzük. Ekképp definiálva, nagyjából egy 2-35 számítógépből álló hálózat az, ami a mikro- és kisvállalkozás kategóriába belefér.
Ezzel azonban nem jár együtt az, hogy egy ilyen cégnek ne lehetnének nagyvállalati igényei. Vegyünk egy szemléletes példát; adott egy kisvállalkozás, 15 fős gárdával, mögöttük pedig 1000 portnyi switching háttér, optikai átkapcsolókkal, a cég ugyanis internetszolgáltatással foglalkozik. Ehhez pedig egyértelműen nagyvállalati termékeket vásárol. Vagy adott egy orvosi központ, ahol pl. röntgenezést is végeznek. Ide, a röntgenfelvételek archiválásához és tárolásához elengedhetetlen egy masszív tárkapacitással rendelkező storage és egy komoly adatmentő megoldás. A kisvállalatiság egyértelmű, a felhasznált eszközök viszont nagyon is az enterprise szegmensbe tartoznak
Persze ez kiragadott példa, de egyértelműsíti azt, hogy az igények és egy adott cég mivolta nem mindig állnak egymással adekvát kapcsolatban. Nem kifejezetten mottóm, de röviden összefoglalja tevékenységemet; nagyvállalati szintű megoldásokat szállítok kisvállalatoknak.
A képet árnyalva, azt mindenképp hozzátenném, hogy itt szó sincs SPARC szerverekről és többszörösen túlbiztosított katasztrófatűrő környezetekről. Számomra sokkal fontosabb a megoldásnyújtásban az, hogy az ajánlott rendszer olyan biztos hátteret nyújtson, mint egy nagyvállalatnál. Itt pontosan arról van szó, hogy a precízen kiválasztott technológia segítségével alapozhassuk meg a vállalati stabilitást.
De vissza a címhez.
Az üzleti modell meghatározásánál nagyon fontos hogy a bevételi forrásokat szilárd és folyamatosan működő alapra helyezzük. Ennek formája nagyban függ a célpiactól.
A cég alapvetően kereskedelemmel foglalkozik majd, azonban ennek hektikus mivoltára biztos alapot építeni, jelen gazdasági környezetben nem kifejezetten tanácsos, noha nem lehetetlen. Rövid távon célom az, hogy kifejezetten kis méretű számítógépes hálózatok üzemeltetését és karbantartását havidíjas szolgáltatás keretein belül ellátva, a cég működési és bérköltségeit kitermeljem, hogy a kereskedelmi- és marketing tevékenységgel zavartalanul foglalkozhassam.
A napi run-rate forgalom ugyanakkor nagyon fontos, hiszen ezzel együtt állandó lehet a rálátás a változó technológiai megoldásokra. A run-rate felépítése során, a piaci sajátosságokat is figyelembe kell venni. Ebben keresendő például annak az oka, hogy miért nem áll szándékomban fogyasztói termékekkel foglalkozni.
A konzumer piac nagysága és az ebből eredő szórás nagy volumennel kecsegtet. A magánemberek azonban, főleg hazánkban, jellemzően a legolcsóbb megoldásokat keresik. Az olcsóságnak azonban ára van; vagy a jó termék árrését kell minimálisra csökkenteni, vagy rosszabb minőségű termékekkel kell elárasztani a piacot. Ez azonban már rövid távon visszájára fordul, hiszen az árerózió és a magas szervizráta is a közvetlen bevételeket csökkenti. A hazai webshopos kereskedők, az árösszehasonlító oldalak hathatós támogatásával, a piaci árazást teljesen romba döntötték, a folyamatos egymás alá árazással.
Ezzel szemben, az üzleti megoldásoknak továbbra is van árréstartalma. Közel sem azért viszont, mert a vállalatok kevésbé foglalkoznak a költségekkel, sokkal inkább azért, mert az üzleti eszközök értékesítéséhez és telepítéséhez kompetencia szükséges, így ennek pluszköltségét fizetik meg a céges felhasználók.
Ezzel szerencsére az is együtt jár, hogy az üzleti szféra megoldásaival nem kezd el foglalkozni boldog-boldogtalan, így az árszintek is jobb eséllyel tarthatók. Egy konzumer piacon, egy új versenyző belépése gyakorlatilag az árverseny további növekedését eredményezi, ahol is 3-4%-os árréseken folyik a csata. Aki több veszteséget hajlandó vállalni, azé az üzlet.
No, de megéri veszteségért dolgozni?
